„Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy, mintha örökké élnél.”
Tartja Ghandi híres mondása. Hogy mire gondolhatott pontosan? Miért divatos fogalom a lifelong learning? Valóban érdemes életünk végéig tanulni? Miért érdemes akár önerőből szervezni saját magunk képzését? Ezekre a kérdésekre keressük a választ bejegyzésünkben.
Mi az a lifelong learning?
A lifelong learning kifejezést fordíthatjuk élethosszig tartó tanulásként, vagy az élet minden szakaszában történő tanulásként. Mindkét fogalomban közös annak a felismerése, hogy
“a tanulás nem feltétlenül egy szervezett és tudatos cselekvés, illetve nem merül ki a közoktatásban,“
még azok számára sem, akik kifejezetten negatív élményekkel hagyták azt ott. Sőt igazából semmilyen szempontból nem lehet határokat szabni, bármilyen esemény, cselekvés, tapasztalás, mely során valamilyen új információt szerzünk és azt hasznosítjuk is, tanulásnak minősül. Más kérdés, hogy bizonyos esetekben ez kötődik a „túléléshez” (kötelező elsajátítanom a szakmám), vagy a hobbihoz (imádok főzni, hát megtanultam 1000 receptet), így könnyen lehet, hogy észre sem vesszük, hogy éppen tanultunk valamit.
Apró kitekintés – amikor valakit arra akarunk motiválni, hogy képezze önmagát, pont azt érdemes becélozni, hogy vagy ne is legyen felismerhető, hogy tanulás zajlik, vagy ne váljon visszatartó erővé még akkor sem, ha lehull a lepel.
Az élethosszig tartó tanulás szakaszai
Talán ma már kevésbé jellemző az a „félreértés”, hogy a tanulás megáll a közoktatásnál, mégis érdemes rögzíteni –
“valószínűleg pont, hogy a közoktatás végeztével kezdődik meg igazán.”
Az egyértelmű válasz lehetne az, hogy a lifelong learning jegyében mindig mindenhol érdemes képeznünk magunkat – ez igaz lehet, de életünk különböző fázisaiban érdemes lehet a hangsúlyokat egyik-másik területre helyezni.
Gyermekkor – alapok elsajátítása
A gyermekoktatás olyan alapvető fiziológiai és mentális funkciók begyakorlásáról szól, mely megfelelő alapot biztosít a későbbi képzésekhez. Ahhoz, hogy sportolni tudjunk meg kell tanulni gyorsan, vagy hosszan futni, esetleg érdemes elsajátítani a megfelelő légzéstechnikákat. Hogy megértsük az összetettebb matematikai összefüggéseket, meg kell ismernünk a számokat. Ahhoz, hogy tudjunk a történelemről tanulni, ismernünk kell a különböző kifejezések jelentését.
Serdülőkor – alapműveltség (?), képességek felmérése
A serdülőkor egy érdekes egyvelege a gyermek- és felnőttoktatásnak, mert
“még mindig szükséges tágítani az alapműveltséghez kötődő tudáshalmazt, de már nagyobb hangsúlyt kell fektetni a különböző tanulói kompetenciák fejlesztésére,”
mint pl. kommunikációs vagy együttműködési készségek. Ebben húzódik is egy konfliktushelyzet, nincs még teljesen egyetértés abban, hogy melyikre milyen arányban kellene összpontosítani. Az viszont tényszerű, hogy a fiatalokat olyan helyzetekre, szakmákra kellene felkészíteni, amelyeket lehet még elképzelni sem tudunk – ebben rejlik az alkalmazkodóképesség és egyéb problémamegoldó képességek fejlesztésének fontossága. Ehhez szervesen párosul egy felmérési feladat is – minél hamarabb és minél pontosabban érdemes feltárni a gyengeségeket és erősségeket, illetve legfőképpen az érdeklődési köröket. Ez az a fázis, ahol talán a legnagyobb jelentősége van az inspirációnak – ha itt nem ragadjuk meg a fiatalok alapvető tudás éhségét, sőt esetleg teljesen kiapasztjuk azt, akkor megnehezíthetjük a későbbi fázisok tanulási folyamatait.
Fiatal felnőttkor – szakosodás, szakmaválasztás, önmagunk megismerése
Ha ideális menetben zajlanak a megelőző fázisok, akkor sikeresen tud megtörténni egy (vagy több) szakma kiválasztása és az abban való elmerülés. Érdemes szerteágazó ismeretekre szert tenni, kipróbálni több mindent, hiszen ekkor lehet valódi tapasztalatunk arról, hogy valójában mivel szeretnénk foglalkozni. De eljön általában az a pont, ahol megállapodunk.
Jellemzően ekkor szokott „saját kezünkbe kerülni” a pszichénk, ekkortól egyre kevésbé jellemző, hogy egy mentor, tanító, vagy példakép alakítja hozzáállásunkat, elkezd kiforrni a saját világlátásunk. Ezt a folyamatot is érdemes tudatosan kezelni, és időt-energiát szentelni önmagunk megismerésére.
Munkavállalói kor – magánéleti kihívások, szakmai továbbképzés, fizikai és mentálhigiénia fenntartása
Ekkor már nagyon jellemző, hogy önállóságra kényszerülünk – meg kell oldanunk, hogy legyen egzisztenciánk, tudjunk gondoskodni a szeretteinkről, meg kell ugranunk kisebb-nagyobb akadályokat, illetve innentől könnyen lehet, hogy csak a saját kezünkbe kerül a fejlődésünk. Potenciális “veszélyfaktor”, hogy kizárólag a szakmánkkal foglalkozunk és háttérbe szorulnak olyan alapkészségek, amelyek latbavetését munkánk nem igényli. Érdemes kockázatkezelésképpen tudatosan figyelmet szentelni az érintett készségeknek és legalább szinten tartani.
Általában a szakmai élettel párhuzamosan a magánéletünkben is kezdenek gyarapodni azok a helyzetek, melyek megoldása ránk vár. Ezekben is folyamatosan fejlődnünk kell – tudnunk kell kezelni a konfliktusokat, háztartást kell vezetni, menedzselni kell a család dolgait, meg kell tudnunk javítani, vagy javíttatni az elromlott eszközöket.
Minden fázisában az életnek fontos a fizikai és mentális egészség megőrzése, de talán ekkor érkeznek az első „támadások”, és nehézségek. Mentális szempontból egyre többet kell összpontosítanunk, és használnunk az agyunkat, miközben egyre valószínűbb, hogy háttérbe szorul a fizikai erőnlét fenntartása. Ezek miatt kell különösképpen tudatosan foglalkozni a higiéniánkkal, rendben tartani a
- testet gyakori és változatos testmozgással,
- szellemet kikapcsolódás jellegű intellektuális és kulturális programokkal,
- lelket szeretteinkkel való kapcsolataink ápolásával.
Nyugdíjas kor – nyitottság kialakítása az újdonságok felé, fiatalok megértésének igénye
Nyugdíjas kor környékén jellemzően egy komoly tapasztalati és bölcsesség tár képződik, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes folytatni a fejlesztésünket. Ahhoz, hogy a fiatalabbaknak át tudjuk adni a megszerzett ismereteket, először ellenőrizni kell, hogy az adott érában is megőrizték-e „igazságukat”, vagy relevanciájukat, aztán szükség esetén hozzá kellhet formálni a mai világhoz a tapasztalatokat, hogy valóban segíteni tudjuk a következő generációkat. Pl. nem biztos, hogy progresszív, ha az 50 évvel ezelőtti udvarlási szokásokat próbáljuk elvárni a mai fiataloktól, tekintve a nemi szerepek, és a kommunikációs csatornák változását. Tartanunk kell a lépést a fejlődő világgal, és nyitottnak kell lennünk az újdonságokra.
Nagyon jellemző mondás, hogy „régen minden jobb volt!” – de vajon valóban? Életünknek ebben a fázisában kellhet a legtöbb energiát a megértésnek szentelni, hogy ne tekintsünk azonnal borzalmasnak olyasmit, ami a mi fiatal korunkban másképpen volt. Ez is kulcsa annak, hogy tudásunkat érdemben tovább tudjuk adni.
Az egész életen át tartó tanulás fontossága
Hogy miért érdemes képeznünk magunkat?
Ez a kérdéskör megkerülhetetlen a szemléletváltáshoz. Ha valaki még nem érzi annak a fontosságát hogy felkészítse magát a változásokra, talán nem győzködni, inkább kérdezni érdemes. Az alábbi kérdéseket érdemes magunknak, illetve másoknak feltenni, ha felmerül ez a téma:
- Mit tennél akkor, ha biztosan tudnád, hogy 10 év múlva megszűnik az a szakma, amivel éppen foglalkozol?
Hajlandó lennél más szakmák után érdeklődni? Elkezdenél „több lábon élni”?
- Szeretnél egészséges testben, egészséges tudattal élni, hogy minél tovább élvezhesd a munkád gyümölcsét?
Hajlandó lennél elkezdeni rendszeresen sportolni? Elkezdenél tudatosan figyelni a stresszkezelésre, a nyugalom fenntartására?
- Zavarna, ha körülötted mindenki más eszközöket használna, vagy más „nyelvet” beszélne?
Hajlandó lennél új dolgokat kipróbálni, új véleményeket meghallgatni? Regisztrálnál egy vadiúj közösségi platformra?
- Eddigi életed során hány válsághelyzetet éltél meg? Szeretnél a jövőbeni válsághelyzetekre felkészülni?
Hajlandó lennél lemondani bizonyos kényelmi kiadásokról azért, hogy tartalékot gyűjthess? Elkezdenél félretenni önerőből a nyugdíjadra, az egészségügyi szolgáltatások fedezésére?
- Szeretnéd a gyermekedet, a környezetedben lévő fiatalokat hatékonyan (meg)tanítani?
Ha valamiben úgy érzed teljesen biztos vagy, hajlandó lennél friss kutatásokban annak utánaolvasni? Elkezdenél figyelni arra, amit a fiatalok szeretnének?
Verdikt – lifelong learning
A kulcskompetenciák fejlesztése életünk minden szakaszában elengedhetetlenül fontos. A fejlődés elkerülhetetlen – amikor nem figyelünk oda, akkor is haladunk valamerre. Ha sikeresek szeretnénk lenni akár a munkánkban, akár a magánéletünkben, a haladás irányát és sebességét kell helyesen megválasztani. Ha szeretnénk az életünket jobbá tenni, nem csak a jelenben, hanem már a jövőben is, akkor érdemes a kontrollt a kezünkbe venni. Erről szól a lifelong learning.
Mi a SKOLL-nál hiszünk az élethosszig tartó tanulásban, és számos olyan digitális és távoktatási megoldás kidolgozásában vettünk részt, amellyel támogatni tudtuk ezt a szemléletet. Kíváncsi vagy rá? Vedd fel velünk a kapcsolatot!
Ha tetszett a poszt, kövesd a Facebook oldalunkat, hogy azonnal értesülj a képzések, e-learning és oktatás világával kapcsolatos hasonló cikkeinkről!
